“Mióta slammelek csak egymást követik a hihetetlen történések az életemben” – Mundér Szabó-Thalmeiner Dórával

“Mióta slammelek csak egymást követik a hihetetlen történések az életemben” – Mundér Szabó-Thalmeiner Dórával

Az év első részében indítottuk el a dbrcn.hu-n a Mundért, amelyben ugyanazon “szakma” debreceni képviselői adják át egymásnak a lehetőséget, hogy válaszoljanak ugyanarra a néhány kérdésre. Furmányos!
Most azért kell idézőjelbe tennem a szakma szót, mert új sorozatunkban debreceni slam poetry előadók, a DebreSlam tagjai mutatkoznak be. Szabó-Thalmeiner Dóra, a minap még fotósként megismert debreceni tehetség ezúttal slammerként válaszolt a kérdéseinkre.

1. Mi az a slam? Csak úgy válaszolhatsz, ahogy még soha nem válaszoltál erre a kérdésre?

Nem számítottam ilyen nehéz kérdésre, húha..
A slam az a műfaj, ahol 100-200 embernek nyugodtan elmondhatod mennyire szomorú és magányos vagy, ők pedig nevetni fognak rajta.

2. Miről szólt az első slamed, na meg persze mikor és hol mondtad el?

Az első slamem címe az volt, hogy „hogyan írjunk slamet”, teljesen ars poetica jellegűre sikerült:D
És azt hiszem 2017 februárjában slammeltem először a Concában.

3. Mit élvezel legjobban a slammelésben?

Talán azt, hogy ki tudom adni magamból a gondolataimat.
Sokszor vannak ilyen szorongást elpoénkodós mondataim, és örömet jelent látni, hogy más elmosolyodik azokon a dolgokon, amiket nekem eleinte nehéz volt leírni.

4. Hogyan fejleszted magad?

Rengeteg kortárs irodalmat olvasok, verseket és novellákat egyaránt.

5. Mit adott az életedben a slam?

Egy fantasztikus közösséget, rengeteg barátot, és lehetőséget. Egy olyan dominószerű folyamatot indított el az életemben, ami számomra is hihetetlen. Mióta elkezdtem slammelni csak egymást követik a hihetetlen, ehhez visszavezethető történések az életemben.

Tajtékos napok
American Gods
Bodor Ádám – Verhovina madarai
Ha kártyajátékokban gondolkozunk, akkor holland kocsma!
Talán a Black Sheep kávézó.
6. Mitől különleges szerinted egy debreceni slam est? Az egyáltalán?

De még mennyire különleges! Sok városban voltam már slammelni, de kérdés nélkül Debrecenben a leginkább összeszokott a közönség, egy olyan otthonos és motiváló légkör van minden debreceni slam esten, amit sehol máshol nem tapasztaltam még.

7. Mit tanácsolnál egy még most csak a fióknak író leendő slammernek? Hogy induljon el?

Bárhogy, csak kezdje el!!
Igen, rengeteg felkiáltójellel. Ha a fiókban lévő versekkel szemezel, az nem vezet sehova. Szóval akármennyire is rossznak ítéli a már megírt első szövegeit, tegye félre a kétségeit és félelmét és csak álljon ki a színpadra. A közösség biztosan nagyon támogató lesz, és egy olyan visszacsatolást fog adni, ami a fejlődésben is nagy segítség lesz.

8. Hogyan látod a slam poetry jövőjét?

Őszintén.. nem túl biztatóan. Országszerte azt látom, hogy kezd egyre kevésbé népszerű lenni a slam, nem annyira „nívós”, mint fénykorában volt. Kisebb az érdeklődés iránta, kevesebben kezdik el, és egyre többször futok bele a slamet szidó véleményekbe is.

9. Neked ki itthon a top3 slammer?

Mészáros Péter, Lukács Gergely és Gömöri Eszter

+1 Ki legyen a következő?

Birinyi Dominika

Dóri egyébként nem mellékesen Debrecen regnáló slam poetry bajnoka. A DebreSlam évente megrendezi nagyversenyét, ahol két fordulóban az ország minden szegletéből érkező slammerek méretik meg magukat. Tavaly ő nyerte meg a kiírást, az idei verseny sejthető okok miatt még várat magára. 
Amint formálódik a slammerek “összecsapása” jelezzük itt a dbrcn.hu-n is!

dbrcn.hu

dbrcn.hu

“Öröm viszontlátni egy tökéletesen elkapott emberi érzelmet” – Mundér Szabó-Thalmeiner Dórával

“Öröm viszontlátni egy tökéletesen elkapott emberi érzelmet” – Mundér Szabó-Thalmeiner Dórával

Még valamikor az év elején indult el a Mundér c. rovatunk a dbrcn.hu-n, ahol ugyanazon szakma debreceni alakjai adják egymásnak kéthetente ugyanazt a néhány kérdést. Év elejétől a város fotósaival ismerkedhettünk meg. Ez a kör most végleg bezárul és egyben egy új is nyílik. Szabó-Thalmeiner Dóra egy dupla részes Mundérben mutatkozik be először mint debreceni fotós, majd az új kört megnyitva, mint debreceni slammer. 
Ismerd meg most Dórit, mint fotóst!

1. Miért a fotózás lett a nagy szerelmed?

Azért kezdtem el fotózni, mert eszméletlenül megfogott Robert Capa egyik fotósorozata, amin fotókkal szemléltette a másodpercek múlását.
Ez annyira lenyűgözött akkor, hogy muszáj volt elkezdenem fotóznom nekem is.

2. Melyik részét/mozzanatát élvezed a legjobban a fotózásnak?

Én főként szociofotókat csinálok, nagyon érdekelnek a dokumentarista sorozatok, ahol rendesen „kutatás szerűen” foglalkozok emberi történetekkel. Emiatt nagyon nagy örömöt jelent számomra egy-egy szinte tökéletesen elkapott emberi érzelmet viszontlátni a fotóimon.

3. Hogyan fejleszted magad?

Rengeteget fotózok cél nélkül, csak elindulok a környéken az utcákon sétálni és próbálok új aspektusból tekinteni dolgokra.
Ez segít talán a legjobban nekem.

4. Mivel inspirálódsz a fotózásokhoz?

Mindig saját élethelyzeteim motiválnak, nem igazán hagyatkozok más, külső inspirációkra. Az aktuális gondolataim alakítanak ki mindig bennem egy színvilágot, így visszatekintve én például nagyon jól meg tudom különböztetni a korszakaimat a színek miatt – volt sötétkék, arany, és most aktuálisan halvány rózsaszín.

5. Mit adott az életedben a fotózás?

Húha, a fotózás egy olyan lételememmé vált, ami nélkül már el sem tudom képzelni magam. Egy stabil pontot jelent számomra, ami lassan munkámmá is válik.

6. Mit tanácsolnál egy a szakma iránt még csak most érdeklődőnek?

Vegye kezébe a kamerát és induljon el fotózni! A gyakorlat a legfontosabb, ha csak otthon ül és könyvekből próbálja megtanulni a fotózást, azzal semmire sem fog menni. Muszáj megtalálnia a saját stílusát, hogy ő mit szeret fotózni: és ennek az egyetlen módja, ha elkezd gyakorlatában foglalkozni vele.

7. Hogyan látod a fotózás jövőjét idehaza?

Kifejezetten pozitívan! Nagyon sok friss diplomás, egyedi elképzelésekkel rendelkező fiatal fotós kezdi magát bemutatni hazai és nemzetközi téren is, és komoly sikereket érnek el. Nagyon nagy öröm számomra látni, hogy Magyarországon az igazán művészi értékkel bíró fotográfia ennyire tud érvényesülni.

8. Szerinted ki itthon a top3 előremutató fotós és miért?

Éder Krisztián, Vizi András és Bánhegyesy Antal. Ugyan az első két fotós már nem Magyarországon él, ők hárman újra és újra lenyűgöznek munkáikkal. Nagyon egyedi és tudatos képi világot tudnak megteremteni, olyan színhasználattal, amitől még az ember szava is eláll – legalábbis az enyém.

Keresd meg a Mundér következő sorozatát, ahol slammerek adják át egymásnak ugyanazt a néhény kérdést. Ennek első részében Szabó-Thalminer Dóra válaszol a slam poetry-vel kapcsolatos kérdésekre és mondja el milyen kedvencei vannak.
Mindenben.

dbrcn.hu

dbrcn.hu

Hogyan küzdöttek a pestis ellen a XVIII. századi Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 3. „séta”

Hogyan küzdöttek a pestis ellen a XVIII. századi Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 3. „séta”

Folytatódik a Debrecen város napján elindított virtuális városjárásunk.  A dbrcn.hu-n indult sorozatban a City-Legends.Com csapata Alföldi „Virtuális” Városjárást állított össze Neked, amelyben felidézzük, hogy milyen járványok érintették az elmúlt évszázadok során Debrecent.  A cél nem a rémisztgetés – bár előre szólunk vannak benne felkavaró részletek!
Sokkal inkább bízunk benne, hogy a múlt megismerése által talán egy kicsit erősebb lélekkel tudunk a jelenlegi helyzetben helytállni.
Induljunk el együtt!

Horog Máté - Pestis Debrecenben 1

Horog Máté illusztrációja.

FIGYELEM!
Ez a séta, egy virtuálisan (vagy csak szigorúan a fennálló egészségügyi előírások alapján) bejárható séta. Senkit nem bíztatunk arra, hogy csoportosan elinduljon.
Helyette járd be itt velünk képzeletben, vagy egészségügyi séta gyanánt, magányosan csak egy-egy szeletét!
A fő tanácsunk azonban, hogy inkább odahaza, aztán majd a veszélyhelyzet elmúltával lehet felfedezni Debrecent, ma így:

1. Egykori városkapuk és kisajtók (emléktáblákkal jelölve)
2. Egykori Gilányi csapszék (Homokkerti felüljáró után)
3. Szőke János egykori háza a Hatvan utcai kapunál
4. Egykori Bika-ház (jelenleg Arany Bika)
5. Egykori Dobozi-ház (Gambrinus köz)
6. Ideiglenes Istentiszteleti helyek
7. Egykori pestistemető a Mester utcai kapun túl
8. Egykori járvány heti vásár és pestistemető a Péterfia utcai kapun túl
9. Egykori pestistemető a Csapó utcai kapun túl
10. Egykori pestislázadás-helyszín és pestistemető a Várad utcai kapun túl

A mai „virtuális sétán” megismerjük a „Fekete Halál, azaz a pestis további debreceni pusztításainak történetét.
Az 1710-es években erős pestisjárvány tombolt az országban, de ekkor Debrecent elkerülte a vész. 1737-ben azonban a Török Birodalom felől újult erővel érkezett a pestis, mely később elérte városunkat, s a kutatások szerint a legpusztítóbbnak bizonyult (egyes számítások szerint a század eleji járványban meghaltak száma még ennél is több volt). Erről a járványról már jóval több és pontosabb információval rendelkezünk.

A megelőzés időszaka

A Habsburg Birodalom a tengeri és a szárazföldi kereskedelemben már korábban létrehozott un. vesztegzárakat, karanténokat, amelyeket helyben megalapított közegészségügyi bizottságok felügyeltek. A Helytartótanács 1737. december 31-én elrendelte Erdély határán a vesztegzárat. Itt, erre a célra épített házakban figyelték meg az utazókat, majd útleveleiket lepecsételték a kellő idő eltöltése után, majd útra kelhettek. Debrecenben Domokos Márton főbírónak mutatták be az utazók okmányaikat. A városkapukban őrök és esküdtek figyelték a ki- és bejárást, a Mester utcai nagykaput és a kiskapukat bezárták (a Cegléd utcai kiskapu kivételével). A várost „egészségvédelmi szempontból” három részre osztották, melyeket 1-1 orvos (Buzinkai György, Bentzig Mátyás, Fáber Fülöp) és melléjük osztott borbélyok felügyeltek.

A város egészségügyi bizottságot hozott létre, mely kidolgozta a rendszabályokat (Protocollum seu acta comissionis sanitatis de 1738-39). Ezekben olyan javaslatok álltak, miszerint fegyvereseket kell állítani a kapukba, kinek, mikor kell jelenteni, ha beteg van a házban, a pestises házakat őrizni kell, a halottat sem megmosni, sem öltöztetni, sem látogatni nem szabad és – mint a korábbi járványok idején – nagy hangsúlyt kapott a temetések szabályozása is. Az Istentiszteleteket továbbra is megtartották, de nagyobb figyelmet kapott a templom tisztántartása.
Járványkórháznak a Gilányi csapszéket és Szőke János Hatvan utcai kapunál lévő házát jelölték ki. A pestisszolgálatot teljesítők jelvényt kaptak, külön prédikátorok jártak vigasztalni a betegeket (érdekes és meglepő lehet, hogy amennyiben ezt nem vállalta senki, a diákok közül választottak ilyen „munkavállalókat”). Ezeket a javaslatokat a tanács életbe léptette, kisebb-nagyobb módosításokkal (pl. a kapukon történő vízhordás vagy a földek látogatásának szabályozása. Gondoljunk bele, ebben az időben iható víz gyakorlatilag csak a városkapukon kívüli kutakból volt vételezhető vagy a város élelme nagyrészt a környékbeli földekről származott).

Horog Máté - Pestis Debrecenben 1.

Imával és böjttel a pestis ellen

A megelőzés időszaka alatt hol szigorúbb, hol enyhébb lépéseket tett a város vezetősége vagy a Helytartótanács a pestisjárvány kiküszöbölésére. Pestiskémeket is alkalmaztak (egyes települések letagadták fertőzöttségüket, nehogy lezárásra kerüljenek), vásártartási tilalmat rendeltek el, a diákokat hazaküldték vagy öngondoskodásra késztették az egyre fokozódó szegénység miatt (a kereskedelem, mint következik a fentebbiekből, visszaesett…). Ugyanakkor érdekes, hogy a diákság fellázadt a döntés ellen, s kiharcolta a városban maradását és élelmezését. Hiába tettek azonban további megelőző és szociális intézkedéseket – koldulás megtiltása,
cserébe ellátás, szegények számára ingyenes orvosság, árvaellátás, káromkodók, részegek összeírása, szertartásnélküli temetés bevezetése, családi összejöveteleken a létszám szabályozása –, a ragály betört a városba.

11 hónap

1739. május 16-tól 11 hónapig tartott a város küzdelme. Aznap kora délelőtt négyen haltak meg gyanús körülmények között. Május 19-én felesküdtek a pestisborbélyok, 20-án a várost pestisesnek nyilvánították, karantén alá került. A „harcban” minden rendelkezésre állt, kivéve a megfelelően felszerelt kórházat. Heti vásárt engedélyeztek szerdánként 8-12-ig, a Péterfia kapu előtt. A város templomaiban fokozódott a zsúfoltság (az eddigi templomkerülőket beterelték), ezért több, másik helyszínen is tartottak Istentiszteletet: Miklós utcán és a város gabonaházában. Természetesen (sajnos) megjelentek az üzleti hasznot remélő, adókerülő kereskedők is. Az előbb említett diákmegmozduláson kívül nehezítették a mindennapokat a pestiszavargások. A zavargások kiváltó oka mögött a „ceremónia nélkül” való temetés elrendelése állt, mely, a vallásos polgárok szempontjából, nem szolgálta a halottak lelki üdvét. Panasz érkezett a temetésekre beosztott emberekre is: nem megfelelő mélységű a sírgödör, a koporsón ülnek, dohányoznak. Több esetben előfordult, hogy a hozzátartozók csak hagyományos szertartással engedték szeretteiket eltemettetni. Odáig fajult a helyzet, hogy külön fegyveres csapatokkal kellett megfékezni ezeket az eseményeket. A kapitány vezette a strázsamestereket, strázsákat, hajdúkat, a tartalékosok a Bika háznál állomásoztak. Zavargást okozott továbbá a hiányos élelmiszerellátás, de sokan tivornyázásba menekültek – őket is előállították.

Horog Máté - Pestis Debrecenben 2.

Weszprémi Istvánnak (róla az első részben szóltunk) Londonban, 1755-ben a pestisről jelent meg könyve

Júniusra enyhült a járvány, az emberek hanyagolni kezdték a szabályokat, ami oda vezetett, hogy az júliusra újra felerősödött. Augusztusban közel 800 halott volt, ami az előző években nagyjából egy egész éves halálozási számnak felelt meg. A szabályok újra szigorodtak, a tehetetlenség sajnálatos módon egy nagyobb zavargássá, pestislázadássá alakult. Augusztus 30-án öntörvényű temetések, tüntetések zajlottak, előbb a Péterfia utcai kapunál, majd a Dobozi-háznál (itt laktak az orvosok), végül a tömeg a Várad utcai kapunál gyülekezett. Tiltakoztak a közben felépült új járványkórház ellen is (nem akartak otthonról elkerülni az emberek). A lázadás során agyonlőtték Vas György hentes-tüntetőt, 31 főt letartóztattak és megbüntettek.

Ezt követően a kb. 110 fő fegyveres számát 300 főre emelték s a pestis havi halálozási száma hatalmasat ugrott (szeptemberben 2600 fő, októberben 3600 fő). Súlyosbította a helyzetet a gabona-, széna-, szalmahiány és az emiatt kialakult marhavész, bérszüretelők alkalmazása történt, így sok szőlő kárba ment a nem megfelelő szüretelés miatt, nem volt megfelelő mennyiségű tűzifa télre. Novembertől csökkent a halálozási szám, 1740. január 5-től már újra lehetett házasodni (maximum 8 párt lehetett meghívni), január 30-án regisztrálták az utolsó pestises halottat. A megfigyelési időszak után, 1740. április 11-én (érdekes egybeesés, hogy éppen a város napján…) érkezett a várost a vesztegzár alól felszabadító levél. A templomokban április 13-án megkondultak a harangok, hálaadó Istentiszteleteket tartottak. A pestis 1742-ben még megjelent a környéken, történtek óvintézkedések (pl. kapuk bezárása), de komolyabb járvány nem alakult ki. Azóta sem tért vissza Debrecenbe ez a kór.

Emberveszteség, emlékezet

A pestisjárvány ezen időszakában Szegeden kb. 1500 fő, Budán 6000 fő, az Alföldön éppen a Hajdúságban, ezen belül is Debrecenben halt meg a legtöbb ember. Különböző számítások szerint a város lakosságának kétötöde illetve egyharmada, azaz kb. 8-9000 fő hunyt el. Egy korabeli leírás szerint a város 3800 házából csak 141-ben nem volt fertőzött beteg. Valamennyi járványtemető pontos helyét ma már nehéz megállapítani. Ezek a járvány elmúltával bezárásra kerültek és az újabb használattól eltiltották őket. Az 1739-es pestistemetők a feljegyzések szerint az alábbi városkapukon kívül létesültek:

  • Mester,
  • Péterfia,
  • Csapó,
  • Várad utca.

A Mester utcai pestistemetőről városjárásunk előző részében már írtunk (Csigekert, térképünkön 18-as számmal jelölve), a Péterfia utcai helye a 19-es számmal jelölve (Hadházi út elején), a Csapó utcai pedig az Árpád tér után létesült, 20-as számmal jelölve (egy ideig itt működött a zsibvásár), a Várad utcai temető pontos helye nem ismert (valahol a Nagyállomás környékén). Gyakorlatilag valamennyi temetkezési helyre házak kerültek, így emlékük is eltűnt.

Horog Máté - Pestis Debrecenben 3.

Debrecen egykori és jelenlegi temetői

Végül, ha már az emlékezésnél tartunk, nagyon sok városban állnak pestisoszlopok. Így például Budapest, Miskolc, Selmecbánya, Kecskemét, Arad, Kassa, Eperjes, Cegléd, Pécs stb. rendelkezik ilyen emlékművel, melyek nem feltétlenül csak díszei (bár általában ezt emelik ki a szokásos turisztikai anyagok és városbemutató séták) az adott városoknak, hanem az elmúlt kor emberének figyelemfelhívása is lehet.
Tudtunkkal Debrecenben nem emeltek ilyen emlékművet.
Tudjuk, ennek leginkább felekezeti okai vannak, de azért sohasem késő a teljes felejtés ellen tenni…

A következő „séta”:
a 19. század réme, a kolera

Mindenki vigyázzon magára és másokra!
Jó egészséget kíván: A City-Legends.Com csapata nevében Szatmári Alexandra és Horog Máté

Debreceni séta - Horog Máté

dbrcn.hu

Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:

  • Gazda István: A XVIII. századi magyarországi és erdélyi pestisjárványokhoz kapcsolódó főbb szakirodalmi források, 1700-1944, könyvrészlet, A Magyar Tudománytörténeti Intézet Tudományos Közleményei 121.
  • Mende Balázs Gusztáv: Járványos mindennapok – történeti idők betegségei: Kollokviumi anyag a 2015/2016. I. félévi Bevezetés a történeti járványtanba c. ELTE BTK előadáshoz
  • Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 7. szám, Debrecen, 1966. (plusz térkép a tanulmányból)
  • Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, Tóth KK., Debrecen, 2007.

Illusztráció:
City-Legends.Com (Horog Máté)

“A nappalinkban állt egy prototípus az algatornyunkból” – Nézd meg a dbrcn.hu tv-műsorának negyedik részét Lázár Joci startupperrel

“A nappalinkban állt egy prototípus az algatornyunkból” – Nézd meg a dbrcn.hu tv-műsorának negyedik részét Lázár Joci startupperrel

Milyen egy XXI.századi startupper élete Debrecenben? A dbrcn.hu és az Alföld Televízió közös műsorában ezúttal Lázár Joci volt a vendégem. Algák, a Föld megmentése és a startupok titkos élete. 
Nézz bele a beszélgetésbe!

Energia.
Ez a szó jellemzi jól Jocit, aki a Green Hive ötletgazdája.
Energia, mert sokszorosan ez sugárzik belőle, és energia, mert ezzel foglalkozik.

Ha elsőre meghallodd, hogy miről szól Joci és társainak kezdeményezése, akkor szimplán érezheted azt is, hogy “Te jó ég, és én mit csináltam majd’ húszévesen?”, vagy azt, hogy ettől kevesebb energia befektetéssel én is sokat tehetek a bolygónkért.
Ráadásul az ő esetükben nem csak magasztos megmentésről van szó, hanem komoly üzleti hozzáállásról, amelyről szintén mesélt nekünk az Alföld Televízióban Joci.

Jocit egyébként az Igen Debrecen képzésén ismertem meg, ahol már az algák ötletével próbálkoztak egy csapattal.
A tv-műsor első három adását ITT, ITT és ITT tudod megnézni, a következő részt pedig minden szerdán 19:10-től keresheted az Alföld Televízió műsorában, vagy a Youtube csatornájukon.

Abban pedig szívesen várjuk a segítségedet, hogy szerinted kiket kellene még elhívnunk a második évadba?

dbrcn.hu

dbrcn.hu

Milyen volt a pestisjárvány Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 2. „séta”

Milyen volt a pestisjárvány Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 2. „séta”

Folytatódik a Debrecen város napján elindított virtuális városjárásunk.  A dbrcn.hu-n indult sorozatban a City-Legends.Com csapata Alföldi „Virtuális” Városjárást állított össze Neked, amelyben felidézzük, hogy milyen járványok érintették az elmúlt évszázadok során Debrecent.  A cél nem a rémisztgetés – bár előre szólunk vannak benne felkavaró részletek!
Sokkal inkább bízunk benne, hogy a múlt megismerése által talán egy kicsit erősebb lélekkel tudunk a jelenlegi helyzetben helytállni.
Induljunk el együtt!

Pestisjárvány Debrecenben

FIGYELEM!
Ez a séta, egy virtuálisan (vagy csak szigorúan a fennálló egészségügyi előírások alapján) bejárható séta. Senkit nem bíztatunk arra, hogy csoportosan elinduljon.
Helyette járd be itt velünk képzeletben, vagy egészségügyi séta gyanánt, magányosan csak egy-egy szeletét!
A fő tanácsunk azonban, hogy inkább odahaza, aztán majd a veszélyhelyzet elmúltával lehet felfedezni Debrecent.

1. Arany Angyal Patika egykori épülete (Szent Anna utca – Piac utca sarka)
2. Egykori pestistemető a Csige tavánál emelkedő homokdomboknál (Csigekert utca – Bölcs utca környéke)
3. Egykori pestistemetők a városkapukon túl

Folytatjuk a legutóbbi „virtuális sétán” megkezdett utunkat. Ma egy picit jobban megismerjük azt a járványt – szintén a város története lesz a fókusz –, melynek megjelenését több száz évig félelem és tehetetlenség övezte.

Ez a pestis.

A pestis kórokozója, a pestis bacilus legyőzhetetlen maradt évszázadokig; majd 1894-ben Yersin azonosította először Hongkongban. A bacilust patkányon vagy más rágcsálón élő bolha hordozza, ennek segítségével terjed át az emberre. Két formáját ismerjük: az egyik a bőrön keresztül, a fertőző bolha csípésével, a másik cseppfertőzés útján (köhögés, köpet) terjed. Az első esetben a lappangási idő 1-6 nap, de előfordul, hogy 1-3 hét, enyhe tünetekkel, úgymint hőemelkedés, fejfájás. A lappangási idő elteltével magas láz jelentkezik a betegnél, a fertőzés helyén kelés keletkezik (pestises pokolvar), amely elgennyesedik. Ez a bubópestis.
Amennyiben ez szerencsésen kifakad, megindul a gyógyulás. Ha nem, még magasabb láz és vérmérgezés lép fel, egyre több – narancssárga, fekete – kelés borítja a beteg testét (innen a fekete halál elnevezés), a pszichikai állapot romlik – hallucináció, delírium –, végül a beteg elhalálozik.

Pestisdoktor

Pestisdoktor

A betegség másik formája a tüdőpestis. A bubópestis esetén a tüdőn is keletkezhet gennyes fekély; ha a beteg köhög, a környezete belégzés, cseppfertőzés útján kapja meg a betegséget. Itt a lappangási idő 1-3 nap, hirtelen fellépő magas láz jellemzi, a beteg először enyhén, majd erősebben köhög, előbb váladékot, majd vért. Sajnálatos módon a betegek kivétel nélkül meghalnak a pestis ebben a változatában. Állítólag van egy harmadik típusa is a pestisnek, mely a bubópestis azon változata, ahol vérmérgezés okozza a beteg halálát – fekély megjelenése nélkül.

Gyógykezelés

A tudós orvosok, borbélyok tehetetlenek voltak a pestissel szemben. Általában Isten büntetésének vélték, imával és böjttel próbálták gyógykezelni, valamint – bubópestis esetén – a fekélyeket igyekeztek kifakasztani, így téve hatékonyabbá a gyógyulást. Erről Buzinkai doktor is írt 1739-ben, Debrecenben (a Rövid oktatás c. könyvecske borítóját lsd. az Alföldi „Virtuális” Városjárás előző részében).

A pestis Isten büntetése

“A pestis Isten büntetése”

A pestis már az ókor óta ismert betegség, de az első nagy európai járvány 1348-ban tört ki. Ezt követően néhány évenként felütötte a fejét, melyek inkább foltszerűen jelentkeztek. Debrecenben több járványra utalnak a feljegyzések, így például Bartha Boldizsár, a város híres „krónikása” említést tesz arról, hogy 1535-ben „ez a város is kóstolta Istennek kettős súlyos ostorát az éhséget és a döghalált”, de pontosabb adataink nincsenek. Vannak még feljegyzések az 1621-es „ez mostani nagy halál”- ról, mely járvány és éhínség alatt körülbelül kétezer ember halálozott el a városban. Egész családok haltak ki.
1624-ben újra jelentkezett a pestis, majd 1644-ben, amikor a temetés árát is szabályozták, végül 1679-ben – ekkor böjtöt rendeltek el.

A pestis évszázada

Mai ismereteink szerint Magyarországon a 18. században pusztított legsúlyosabban a gyilkos kór, az első hullám rögtön az első évtizedben. Debrecenbe 1708-ba tört be, október 13-án a tanács a prédikátorok bevonásával tárgyalta a helyzet kezelésének módjait, így megegyeztek a temetések áráról, ingyenes temetésekről, szabályos temetés eltiltásáról, a halottak látogatásáról és a templomi szolgálat rendjéről. A temetések megoldásához két további céhet vontak be decemberben (ez a módszer tűzvészek esetén is szokásban volt). 1710 márciusára múlt el a pestis.
A korabeli levelezésekből a halottak számára vonatkozó pontos adatok nem derülnek ki, sejthető viszont, hogy az igen nagy lehetett. Becslések szerint a lakosság 20-25%-a esett áldozatául a járványnak (4000-10 000 fő között). Ez mindenképpen óriási szám – ismerve azt a tényt is, hogy a fosztogatások, menekülések évei után vagyunk és a város lakossága lecsökkent kb.16-18 000 főre (abba már bele se megyünk, hogy egyetlen élet is ugyanolyan fontos…).

Temetkezés egyrészt a Csigekertben kijelölt járványtemetőbe történt (lsd. a képmellékletet), másrészt a városkapukon túli, erre a célra kijelölt helyekre.
A temetkezések további részleteire a következő sétán még visszatérünk.

Debrecen egykori és jelenlegi temetői: a Csigekertben 18-as számmal jelölve az 1709-es pestisjárványban elhaltak temetkezési helye

Debrecen egykori és jelenlegi temetői: a Csigekertben 18-as számmal jelölve az 1709-es pestisjárványban elhaltak temetkezési helye

A következő „séta”: 
a „Fekete Halál” 1739-es – egyben egyik legsúlyosabb  –pusztítása Debrecenben, pestiszavargások, pestislázadások
Debrecen a XVIII. században. Illusztráció: Horog Máté

Debrecen a XVIII. században. Illusztráció. Készítette: Horog Máté

Mindenki vigyázzon magára és másokra!
Jó egészséget kíván: A City-Legends.Com csapata nevében Szatmári Alexandra és Horog Máté

Debreceni séta - Horog Máté

dbrcn.hu

Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:

  • Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 7. szám, Debrecen, 1966. (plusz térkép a tanulmányból)
  • Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, Tóth KK., Debrecen, 2007.

Illusztrációk:
City-Legends.Com (Horog Máté)

Pin It on Pinterest