Hogyan küzdöttek a pestis ellen a XVIII. századi Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 3. „séta”

Szerző: | ápr 25, 2020 | Magazin | 0 hozzászólás

Folytatódik a Debrecen város napján elindított virtuális városjárásunk.  A dbrcn.hu-n indult sorozatban a City-Legends.Com csapata Alföldi „Virtuális” Városjárást állított össze Neked, amelyben felidézzük, hogy milyen járványok érintették az elmúlt évszázadok során Debrecent.  A cél nem a rémisztgetés – bár előre szólunk vannak benne felkavaró részletek!
Sokkal inkább bízunk benne, hogy a múlt megismerése által talán egy kicsit erősebb lélekkel tudunk a jelenlegi helyzetben helytállni.
Induljunk el együtt!

Horog Máté - Pestis Debrecenben 1

Horog Máté illusztrációja.

FIGYELEM!
Ez a séta, egy virtuálisan (vagy csak szigorúan a fennálló egészségügyi előírások alapján) bejárható séta. Senkit nem bíztatunk arra, hogy csoportosan elinduljon.
Helyette járd be itt velünk képzeletben, vagy egészségügyi séta gyanánt, magányosan csak egy-egy szeletét!
A fő tanácsunk azonban, hogy inkább odahaza, aztán majd a veszélyhelyzet elmúltával lehet felfedezni Debrecent, ma így:

1. Egykori városkapuk és kisajtók (emléktáblákkal jelölve)
2. Egykori Gilányi csapszék (Homokkerti felüljáró után)
3. Szőke János egykori háza a Hatvan utcai kapunál
4. Egykori Bika-ház (jelenleg Arany Bika)
5. Egykori Dobozi-ház (Gambrinus köz)
6. Ideiglenes Istentiszteleti helyek
7. Egykori pestistemető a Mester utcai kapun túl
8. Egykori járvány heti vásár és pestistemető a Péterfia utcai kapun túl
9. Egykori pestistemető a Csapó utcai kapun túl
10. Egykori pestislázadás-helyszín és pestistemető a Várad utcai kapun túl

A mai „virtuális sétán” megismerjük a „Fekete Halál, azaz a pestis további debreceni pusztításainak történetét.
Az 1710-es években erős pestisjárvány tombolt az országban, de ekkor Debrecent elkerülte a vész. 1737-ben azonban a Török Birodalom felől újult erővel érkezett a pestis, mely később elérte városunkat, s a kutatások szerint a legpusztítóbbnak bizonyult (egyes számítások szerint a század eleji járványban meghaltak száma még ennél is több volt). Erről a járványról már jóval több és pontosabb információval rendelkezünk.

A megelőzés időszaka

A Habsburg Birodalom a tengeri és a szárazföldi kereskedelemben már korábban létrehozott un. vesztegzárakat, karanténokat, amelyeket helyben megalapított közegészségügyi bizottságok felügyeltek. A Helytartótanács 1737. december 31-én elrendelte Erdély határán a vesztegzárat. Itt, erre a célra épített házakban figyelték meg az utazókat, majd útleveleiket lepecsételték a kellő idő eltöltése után, majd útra kelhettek. Debrecenben Domokos Márton főbírónak mutatták be az utazók okmányaikat. A városkapukban őrök és esküdtek figyelték a ki- és bejárást, a Mester utcai nagykaput és a kiskapukat bezárták (a Cegléd utcai kiskapu kivételével). A várost „egészségvédelmi szempontból” három részre osztották, melyeket 1-1 orvos (Buzinkai György, Bentzig Mátyás, Fáber Fülöp) és melléjük osztott borbélyok felügyeltek.

A város egészségügyi bizottságot hozott létre, mely kidolgozta a rendszabályokat (Protocollum seu acta comissionis sanitatis de 1738-39). Ezekben olyan javaslatok álltak, miszerint fegyvereseket kell állítani a kapukba, kinek, mikor kell jelenteni, ha beteg van a házban, a pestises házakat őrizni kell, a halottat sem megmosni, sem öltöztetni, sem látogatni nem szabad és – mint a korábbi járványok idején – nagy hangsúlyt kapott a temetések szabályozása is. Az Istentiszteleteket továbbra is megtartották, de nagyobb figyelmet kapott a templom tisztántartása.
Járványkórháznak a Gilányi csapszéket és Szőke János Hatvan utcai kapunál lévő házát jelölték ki. A pestisszolgálatot teljesítők jelvényt kaptak, külön prédikátorok jártak vigasztalni a betegeket (érdekes és meglepő lehet, hogy amennyiben ezt nem vállalta senki, a diákok közül választottak ilyen „munkavállalókat”). Ezeket a javaslatokat a tanács életbe léptette, kisebb-nagyobb módosításokkal (pl. a kapukon történő vízhordás vagy a földek látogatásának szabályozása. Gondoljunk bele, ebben az időben iható víz gyakorlatilag csak a városkapukon kívüli kutakból volt vételezhető vagy a város élelme nagyrészt a környékbeli földekről származott).

Horog Máté - Pestis Debrecenben 1.

Imával és böjttel a pestis ellen

A megelőzés időszaka alatt hol szigorúbb, hol enyhébb lépéseket tett a város vezetősége vagy a Helytartótanács a pestisjárvány kiküszöbölésére. Pestiskémeket is alkalmaztak (egyes települések letagadták fertőzöttségüket, nehogy lezárásra kerüljenek), vásártartási tilalmat rendeltek el, a diákokat hazaküldték vagy öngondoskodásra késztették az egyre fokozódó szegénység miatt (a kereskedelem, mint következik a fentebbiekből, visszaesett…). Ugyanakkor érdekes, hogy a diákság fellázadt a döntés ellen, s kiharcolta a városban maradását és élelmezését. Hiába tettek azonban további megelőző és szociális intézkedéseket – koldulás megtiltása,
cserébe ellátás, szegények számára ingyenes orvosság, árvaellátás, káromkodók, részegek összeírása, szertartásnélküli temetés bevezetése, családi összejöveteleken a létszám szabályozása –, a ragály betört a városba.

11 hónap

1739. május 16-tól 11 hónapig tartott a város küzdelme. Aznap kora délelőtt négyen haltak meg gyanús körülmények között. Május 19-én felesküdtek a pestisborbélyok, 20-án a várost pestisesnek nyilvánították, karantén alá került. A „harcban” minden rendelkezésre állt, kivéve a megfelelően felszerelt kórházat. Heti vásárt engedélyeztek szerdánként 8-12-ig, a Péterfia kapu előtt. A város templomaiban fokozódott a zsúfoltság (az eddigi templomkerülőket beterelték), ezért több, másik helyszínen is tartottak Istentiszteletet: Miklós utcán és a város gabonaházában. Természetesen (sajnos) megjelentek az üzleti hasznot remélő, adókerülő kereskedők is. Az előbb említett diákmegmozduláson kívül nehezítették a mindennapokat a pestiszavargások. A zavargások kiváltó oka mögött a „ceremónia nélkül” való temetés elrendelése állt, mely, a vallásos polgárok szempontjából, nem szolgálta a halottak lelki üdvét. Panasz érkezett a temetésekre beosztott emberekre is: nem megfelelő mélységű a sírgödör, a koporsón ülnek, dohányoznak. Több esetben előfordult, hogy a hozzátartozók csak hagyományos szertartással engedték szeretteiket eltemettetni. Odáig fajult a helyzet, hogy külön fegyveres csapatokkal kellett megfékezni ezeket az eseményeket. A kapitány vezette a strázsamestereket, strázsákat, hajdúkat, a tartalékosok a Bika háznál állomásoztak. Zavargást okozott továbbá a hiányos élelmiszerellátás, de sokan tivornyázásba menekültek – őket is előállították.

Horog Máté - Pestis Debrecenben 2.

Weszprémi Istvánnak (róla az első részben szóltunk) Londonban, 1755-ben a pestisről jelent meg könyve

Júniusra enyhült a járvány, az emberek hanyagolni kezdték a szabályokat, ami oda vezetett, hogy az júliusra újra felerősödött. Augusztusban közel 800 halott volt, ami az előző években nagyjából egy egész éves halálozási számnak felelt meg. A szabályok újra szigorodtak, a tehetetlenség sajnálatos módon egy nagyobb zavargássá, pestislázadássá alakult. Augusztus 30-án öntörvényű temetések, tüntetések zajlottak, előbb a Péterfia utcai kapunál, majd a Dobozi-háznál (itt laktak az orvosok), végül a tömeg a Várad utcai kapunál gyülekezett. Tiltakoztak a közben felépült új járványkórház ellen is (nem akartak otthonról elkerülni az emberek). A lázadás során agyonlőtték Vas György hentes-tüntetőt, 31 főt letartóztattak és megbüntettek.

Ezt követően a kb. 110 fő fegyveres számát 300 főre emelték s a pestis havi halálozási száma hatalmasat ugrott (szeptemberben 2600 fő, októberben 3600 fő). Súlyosbította a helyzetet a gabona-, széna-, szalmahiány és az emiatt kialakult marhavész, bérszüretelők alkalmazása történt, így sok szőlő kárba ment a nem megfelelő szüretelés miatt, nem volt megfelelő mennyiségű tűzifa télre. Novembertől csökkent a halálozási szám, 1740. január 5-től már újra lehetett házasodni (maximum 8 párt lehetett meghívni), január 30-án regisztrálták az utolsó pestises halottat. A megfigyelési időszak után, 1740. április 11-én (érdekes egybeesés, hogy éppen a város napján…) érkezett a várost a vesztegzár alól felszabadító levél. A templomokban április 13-án megkondultak a harangok, hálaadó Istentiszteleteket tartottak. A pestis 1742-ben még megjelent a környéken, történtek óvintézkedések (pl. kapuk bezárása), de komolyabb járvány nem alakult ki. Azóta sem tért vissza Debrecenbe ez a kór.

Emberveszteség, emlékezet

A pestisjárvány ezen időszakában Szegeden kb. 1500 fő, Budán 6000 fő, az Alföldön éppen a Hajdúságban, ezen belül is Debrecenben halt meg a legtöbb ember. Különböző számítások szerint a város lakosságának kétötöde illetve egyharmada, azaz kb. 8-9000 fő hunyt el. Egy korabeli leírás szerint a város 3800 házából csak 141-ben nem volt fertőzött beteg. Valamennyi járványtemető pontos helyét ma már nehéz megállapítani. Ezek a járvány elmúltával bezárásra kerültek és az újabb használattól eltiltották őket. Az 1739-es pestistemetők a feljegyzések szerint az alábbi városkapukon kívül létesültek:

  • Mester,
  • Péterfia,
  • Csapó,
  • Várad utca.

A Mester utcai pestistemetőről városjárásunk előző részében már írtunk (Csigekert, térképünkön 18-as számmal jelölve), a Péterfia utcai helye a 19-es számmal jelölve (Hadházi út elején), a Csapó utcai pedig az Árpád tér után létesült, 20-as számmal jelölve (egy ideig itt működött a zsibvásár), a Várad utcai temető pontos helye nem ismert (valahol a Nagyállomás környékén). Gyakorlatilag valamennyi temetkezési helyre házak kerültek, így emlékük is eltűnt.

Horog Máté - Pestis Debrecenben 3.

Debrecen egykori és jelenlegi temetői

Végül, ha már az emlékezésnél tartunk, nagyon sok városban állnak pestisoszlopok. Így például Budapest, Miskolc, Selmecbánya, Kecskemét, Arad, Kassa, Eperjes, Cegléd, Pécs stb. rendelkezik ilyen emlékművel, melyek nem feltétlenül csak díszei (bár általában ezt emelik ki a szokásos turisztikai anyagok és városbemutató séták) az adott városoknak, hanem az elmúlt kor emberének figyelemfelhívása is lehet.
Tudtunkkal Debrecenben nem emeltek ilyen emlékművet.
Tudjuk, ennek leginkább felekezeti okai vannak, de azért sohasem késő a teljes felejtés ellen tenni…

A következő „séta”:
a 19. század réme, a kolera

Mindenki vigyázzon magára és másokra!
Jó egészséget kíván: A City-Legends.Com csapata nevében Szatmári Alexandra és Horog Máté

Debreceni séta - Horog Máté

dbrcn.hu

Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:

  • Gazda István: A XVIII. századi magyarországi és erdélyi pestisjárványokhoz kapcsolódó főbb szakirodalmi források, 1700-1944, könyvrészlet, A Magyar Tudománytörténeti Intézet Tudományos Közleményei 121.
  • Mende Balázs Gusztáv: Járványos mindennapok – történeti idők betegségei: Kollokviumi anyag a 2015/2016. I. félévi Bevezetés a történeti járványtanba c. ELTE BTK előadáshoz
  • Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 7. szám, Debrecen, 1966. (plusz térkép a tanulmányból)
  • Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, Tóth KK., Debrecen, 2007.

Illusztráció:
City-Legends.Com (Horog Máté)

Olvasd el ezeket is 

Debrecen 10 legjobb hamburgere

Debrecen 10 legjobb hamburgere

Debrecen legjobb hamburgere és burgereinek listája több mint 300 szavazat alapján. A TOP 10 szereplő a cívisváros gasztro éeltéből.

Pin It on Pinterest

Share This