Milyen volt a spanyol nátha járvány Debrecenben? – Alföldi „Virtuális” Városjárás: 5. „séta”

Szerző: | máj 9, 2020 | Magazin | 0 hozzászólás

Utolsó részéhez érkezik a Debrecen város napján elindított virtuális városjárásunk.  A dbrcn.hu-n indult sorozatban a City-Legends.Com csapata Alföldi „Virtuális” Városjárást állított össze Neked, amelyben felidézzük, hogy milyen járványok érintették az elmúlt évszázadok során Debrecent.
A cél nem a rémisztgetés – bár előre szólunk vannak benne felkavaró részletek!
Induljunk el együtt!

A mai útvonal:

1. Nagysándor-halom és Orosz hadifogoly temető (Balmazújvárosi út mellett)
2. Egykori Ferencz Salvator barakkok (Doberdó utca környéke)
3. Honvédtemető és Mauzóleum (Bölcs utca 16.)
4. Egykori Járványkórház a Monostorpályi úton
5. Egykori Városi Közkórház, járványos betegek pavilonja (Bem tér, Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtár helyén)
6. Ideiglenes járványkórházak: ispotályi református elemi iskola (Ispotály utca), piarista gimnázium (Szt. Anna utca), egykori szegényház (Kishegyesi út), fémipari szakiskola (jelenleg Mechwart András iskola), egykori DEMKE internátusa (Bocskai tér)

Illusztráció: Horog Máté

Illusztráció: Horog Máté

Újabb járványok

Utolsó „virtuális sétánk” során a XIX. század második felének és a XX. századnak a járványait tekintjük át, továbbra is a debreceni történéseket állítva a középpontba. Most időrendi sorrendben nézzük át, milyen járványos betegségek gyötörték a város lakosságát ebben a másfél évszázadban. Helyszűke és az olvasó türelme (idegei) miatt vázlatosan foglaltuk össze a tudnivalókat, de aki még információra éhes, a cikk végén talál a további kutakodáshoz ajánlott olvasnivalókat.

Városjárás járvány dbrcn.hu

Városi Közkórház, járványos betegek pavilonja anno

A XIX. század második fele

Legutóbbi „sétánkon” a kolera legpusztítóbb időszakáról emlékeztünk meg. Később azonban újra megjelent a betegség (ahogy említettük, egészen a második világháború végéig); 1849 tavaszán, amikor még főváros volt Debrecen, újabb kolerajárvány tört ki a városban. Ekkor kb. 89 fő betegedett meg és 61 fő vesztette életét.

A szabadságharc utolsó nagy ütközete a város határában dúlt; bár a magyar csapatok vereségével végződött a hatalmas túlerő miatt (sokszor sokféle módon értékelték az ütközetet, a magyar vezetés kapkodásától, felkészületlenségétől kezdve a politikai széthúzásig… ez egy másik téma), de így is a magyar tüzérek ügyessége következtében „csak” 112 honvéd halt meg a csata során, szemben az oroszok 634 fős veszteségével. A hősi halottak a Csigekertben, a Honvédtemetőben (lentebb a térképen 16-os számmal jelölve) kerültek eltemetésre. Érdekes ugyanakkor, hogy a harcok után közel 1000 orosz katona halt meg a nyári gyümölcsök (dinnye- és szilvaszezon volt) mértéktelen fogyasztása és a szokatlan táplálkozás miatt. 1855-ben a kolera ismét felütötte a fejét, ekkor 140 életet követelt. Ezek a számok azért már „jóval kisebbek”, ez tulajdonítható a javuló közegészségügyi állapotoknak, valamint – és ez sajnos minden járvány esetén fennáll – annak, hogy a legfogékonyabbak közül sokan meghaltak vagy a betegséget legyőzve, védettséget szereztek, illetve a későbbiekben kifejlesztették a védőoltást.

Városjárás járvány dbrcn.hu

Egykori járványkórház a város déli részén

A XX. század

Az első világháborúban a legyengült egészségi állapotban lévő lakosságot újra veszélyeztették a járványok. A jövő-menő hadak különösképpen terjesztették a különböző betegségeket. A kolera ellen járványbizottságot hoztak létre, ideiglenes karanténokat és járványkórházakat jelöltek ki (az ispotályi református elemi iskolában, piarista gimnáziumban, szegényházban, fémipari szakiskolában, DEMKE internátusában), végül szerencsére a lakosságra nem terjedt át a gyilkos kór. Különleges épületcsoport létesült a mai Doberdó utca környékén, az osztrák főherceg, toscanai herceg (!) nevét viselő Ferencz Salvator barakkok. A Belügyminisztérium hozta létre Nagy-Magyarország felső vidékén az un. betegmegfigyelő állomásokat – összesen 14-et –, miután a háború kitörése után néhány hónappal egyre több járványos megbetegedés történt. Itt a harctérről érkezett személyek megfigyelés alatt álltak, szűrésen estek át, a háború után először itt tudtak megfelelően tisztálkodni, fertőtlenítették őket, a betegeket ápolták. A legnagyobb ilyen komplexum Debrecenben létesült, összesen 5283 ággyal, 47 orvossal, 232 ápolóval, továbbá volt benne röntgenlaboratórium, műtő, fürdőház, fehérnemű raktár, zuhany- és kádfürdő stb. Amíg működött, a betegforgalom száma meghaladta a 60 000 főt. Kimutatták a betegek között a kiütéses tífuszt és a kolerát.
Később az épületek lebontásra kerültek, egy kivételével, amit ma is – ugyan más célra –, használnak.

Városjárás járvány dbrcn.hu

Ferencz Salvator barakkok

Városjárás járvány dbrcn.hu

Ferencz Salvator barakkok fényképen

Az orosz hadifogoly temetőben nyugszanak az első világháború alatt ragályos betegségben elhunyt, többségében orosz nemzetiségű katonák (a térképen 17-es számmal jelölve), melyet a „Nagy Háború” befejezése óta ilyen célra már nem használnak. Nagyjából 2000 főt temettek el itt (még a megfigyelő állomásról is kerültek ide halottak). Néhány éve „komoly” felújításon esett át a temető és többek között az Orosz Föderáció Főkonzulátusának képviselői is tiszteletüket tették.
Szép kiadvány készült erről a temetőről (lsd. lent).

Debrecen egykori és jelenlegi temetői

A katonai kórházakba szorultak vissza tehát a nagy járványok, ekkor viszont megjelent a XX. század híres-hírhedt betegsége, egy addig ismeretlen járvány, a spanyolnátha, mely az egész Föld lakosságát megtizedelte. A neve megtévesztő, ugyanis Kis-Ázsiából indult az influenzának ez a változata. A mai napig nem tisztázott az eredete, csak a kórképét és a pusztítását tudták nagyjából pontosan feltárni. Nézzük meg, hogyan érintette a spanyolnátha Debrecen városát!

Az első világháború megtépázta a várost gazdasági, társadalmi, egészségügyi szempontból, így nem tudtak kellőképpen reagálni a pandémiára. A gazdasági válságból társadalmi feszültségek adódtak, így gyakoriak voltak az utcai megmozdulások. Sok gyár, bolt bezárt, vállalkozások, iparosok mentek csődbe, akadozott az élelmiszerellátás, a villamosközlekedés, közvilágítás szünetelt; az orvosokat a katonaság gyógyítására vitték el, így a polgári lakosság ellátatlan maradt (10-15 000 főre jutott 1 orvos). Az előbb említett járványkórházak, megfigyelő állomások kerültek kialakításra a közben megjelent kolera ellen. Így érkezett el az influenza a megyébe és a városba 1918 tavaszán. Ekkor enyhébb lefolyású volt – bágyadtság, levertség, három-négy napos láz –, majd az év őszén érkező második hullám okozott katasztrófát, mely 1919 januárjáig tartott. Ekkor agresszívabb tünetek léptek fel és a fertőzés köhögéssel, tüsszentéssel könnyen terjedt. Világszinten a népesség egyharmada megfertőződött, 40-50 millió ember meghalt, az országban több mint 53 000 fő halálát okozta, a kb. 100 000 lakosú városban nagyjából 9000 ember „kapta el” és megközelítőleg 400 ember halt meg (léteznek különböző becslések, ezek a bizonyított adatok, sok embert nem látott orvos). Az új járvánnyal szemben tanácstalanok voltak a szakemberek. Debrecenben az adatok szerint júliusban észleltek először fertőzött személyeket (katonákat) és majd csak októberben – amikor megalakult a járványügyi bizottság és ennek hatására hathatósabban léptek fel a járvány ellen – kezdett csökkenni az azonosított fertőzöttek száma. A város minden társadalmi rétege veszélyeztetve volt, megbetegedett két nagynevű vezető, Rostás István rendőrfőkapitány és Márk Endre polgármester is.

Néhány védelmi intézkedés: kerüljék el a lakosok a nyilvános helyeket, közlekedési eszközöket, beteg személyeket, a beteg maradjon az ágyban, az iskolákat bezárták, a villamosok ablakait leszerelték (majd visszaszerelték, hiszen a hidegben könnyen megfázhattak az utasok…), valamint megírták, hogy a dohányzás jótékony hatású az influenza ellen. A helyi újságok külön rovatban tájékoztattak az eseményekről, megírták az elrendelt szabályokat, közleményeket tettek közzé, sőt, az egyik hírlap kimondottan a helyzet drámaiságát emelte ki cikkeiben. A gyógyszertárakat megrohamozta a lakosság, számtalan gyászjelentés fogadta az utcán a járókelőket. Az akkori közhangulatra egy jó példa: az újságíró azt fájlalta, hogy immáron nem lehet csókolózni. Búcsút kellett vennie a lakosságnak a kávétól, a ruhától, a cipőtől, a villanytól, a hústól, de erről az egyről már tényleg nem akart lemondani, jöhet neki minden más szabályozás, szigorú előírás, áruhiány.

Ezzel végére értünk a rendhagyó „városjárásoknak”. A sorozatban ugyan nem tértünk ki bővebben – a „nagy járványoktól” eltérő terjedése, története okán – egyéb fertőző betegségekre, melyek a világ és a magyar (benne városunkkal)
történelmében meghatározóak (voltak). Azért itt legalább említsük meg őket: ilyen a vérhas, a tífusz (néhány szó azért esett róluk…), a vérbaj – bujakór, a lepra, a fekete himlő, a „magyar (alföldi) betegség, a TBC, az AIDS, H1N1 és egyéb influenzák és még lehet folytatni a sort. Legfőképp hasznos lenne a helyi példákat sorra venni. És hát Debrecenben létezik a Ritka Betegségek Szakértői Központja is.
Legalább ennyire érdekes lenne a védőoltások kialakulásának történetét átnézni debreceni vonatkozásban; s természetesen egyszer még megírásra kerülhet a jelenlegi vírus története…

Remélhetőleg közel vagyunk ahhoz, hogy rövid legyen az a tanulmány!

Mindenki vigyázzon magára és másokra!
Jó egészséget kíván (és hamarosan találkozunk személyesen): A City-Legends.Com csapata nevében Szatmári Alexandra és Horog Máté

Debreceni séta - Horog Máté

dbrcn.hu

Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:

  • Debreceni Képes Kalendáriom az 1948-ik esztendőre, Debrecen, 1947.
  • Mende Balázs Gusztáv: Járványos mindennapok – történeti idők betegségei: Kollokviumi anyag a 2015/2016. I. félévi Bevezetés a történeti járványtanba c. ELTE BTK előadáshoz
  • Mokánszki János: Az 1918–1919. évi influenza-(spanyolnátha-)járvány Debrecenben, file:///C:/Users/Magán/Desktop/Lementeni/03-Mokánszki_János.pdf
  • Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben, Debrecen, 2015.
  • Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 7. szám, Debrecen, 1966. (plusz képek, térkép a tanulmányból)
  • Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, Tóth KK., Debrecen, 2007.

Az egykori Ferencz Salvator barakkokról nagyon jó anyagok jelentek meg a Méliusz Juhász Péter Könyvtár egyelőre csak „virtuálisan megtartott kiállításának” (a koronavírus-járvány kitörése miatt) honlapján.
(a képek egy része innen származik)

Olvasd el ezeket is 

Debrecen 10 legjobb hamburgere

Debrecen 10 legjobb hamburgere

Debrecen legjobb hamburgere és burgereinek listája több mint 300 szavazat alapján. A TOP 10 szereplő a cívisváros gasztro éeltéből.

Pin It on Pinterest

Share This